A húsvétot megelőző időszak minden évben különleges lehetőség arra, hogy ne csupán a külső készületre, hanem a belső elcsendesedésre is figyelmet fordítsunk. Intézményünkben idén is olyan alkalmat élhettünk meg, amely túlmutatott a hétköznapokon: a szülői lelki ráhangolódás percei valódi találkozássá váltak, egymással, önmagunkkal és a Megváltó Krisztussal.
Mély gondolatok, irodalmi igényességgel tolmácsolt versek és a zene ereje szőtte át ezt az együttlétet. Az elhangzó szavak nem csupán értelmezni, hanem megérezni segítették a nagyböjt üzenetét. A csendek, a dallamok és a kimondott gondolatok olyan belső teret nyitottak meg, ahol mindenki személyesen is kapcsolódhatott a húsvét titkához. Ez az élmény nem maradt meg a pillanat szintjén, sokkal inkább magként hullott a szívekbe.
A szülők jelenléte és nyitottsága különösen értékessé tette ezt az alkalmat. Hiszen a gyermekek lelki nevelése nem csupán az iskola feladata. A család az a közeg, ahol a hit, az értékek és az ünnepek mélyebb jelentése igazán gyökeret verhet. Amikor a szülő is megérintődik, amikor ő maga is időt szán az elcsendesedésre és az ünnepre való készülődésre, akkor hiteles példát ad. Ez a példa pedig sokszor erősebb minden kimondott szónál!
A nagyhét felé közeledve különösen fontos, hogy ebből az élményből táplálkozzunk. A rohanó hétköznapok könnyen elhomályosíthatják az ünnep lényegét, de ezek a közös pillanatok segítenek visszatalálni a lényeghez. Nagypéntek csendje és súlya, Jézus Krisztus értünk vállalt kereszthalála nem csupán történeti esemény, hanem személyes megszólítás, szeretetének végső, mindent odaadó jele.
És ebből a csendből születik meg a húsvét öröme. A feltámadás nem csupán egy ünnep a sok közül, hanem az örömhír, az élet győzelme a halál felett, a remény győzelme a kétség felett. Jézus Krisztus feltámadásával megváltott bennünket a bűntől, és új távlatot nyitott az emberi élet számára.
A most megélt lelki alkalom arra hív bennünket, hogy ne engedjük elveszni ezt a belső csendet és figyelmet. Vigyük magunkkal a nagyhét napjaiba, családjainkba, mindennapi döntéseinkbe. Mert a húsvét valódi ünneppé akkor válik, ha nemcsak kívül, hanem belül is megtörténik bennünk.
" Feltámadt Krisztus! - Valóban Feltámadt! "
