Lehetséges lett, mert hittünk…
„Az Istent szeretőknek minden a javukra válik.” Róm. 8.28
Idei iskolai jelmondatunk sokféle módon nyert igazolást a tanév során. Több dolog is volt, melynek megvalósulásáról a járványügyi vészhelyzet miatt le kellett mondanunk, de a közösség így is közösség maradt, megtapasztalhattuk, hogy nincs olyan nehézség, melyen Isten segítségével ne tudnánk úrrá lenni.
Egy ilyen bizonytalansággal, de reménnyel várt esemény volt iskolánk szokásos nyári hittanos tábora is. Bizonytalanság volt bennünk, mivel nem tudtuk teljes bizonyossággal, hogy megvalósulhat-e a várva várt kirándulás, de a remény is ott volt szívünkben, hogy a Mindenható méltat minket a több havi távollét után a viszontlátás örömére.
Annál nagyobb volt a boldogság, amikor megkaptuk a hírt, hogy mégis megvalósulhat táborunk. Ezzel az örömmel a szívünkben gyűltünk össze gyermekek és pedagógusok, hogy június 29-én hétfőn reggel elinduljunk mátrai kirándulásunkra. Miután a szülőktől érzékeny búcsút vettünk, elindultunk első úticélunk, Mátraverebély-Szentkút felé. A csodálatos kegyhelyen tett látogatás után egy vezetett geológiai túrán vehettünk részt, melyen a barátlakások, valamint a Szent László hasadék és forrás meglátogatásán keresztül a több millió évvel ezelőtt hazánkban hullámzó tenger partjára képzelhettük magunkat. Délután meghódítottuk hazánk legmagasabb pontját, és a kékestetői kilátóra is felmerészkedtünk, ahol mint térkép borult elénk e táj: hazánk. Este fáradtan, de egymással töltött pillanataink feltöltő élményével foglaltuk el szállásunkat Mátrafüred-Sástón.
Kedden a reggeli után Gyöngyös nevezetességeinek megismerésével töltöttük a napot: ellátogattunk a Ferences rendház könyvtárába, ahol egy igazi ősnyomtatványt is a kezünkbe vehettünk, belelapozhattunk, majd az egyházi kincstárban csodálkozhattunk rá elődeink végtelen szeretetére és tiszteletére Istenünk és az Egyház iránt. Ebéd után a természettudományok következtek: a Mátra Múzeumban megszámlálhatatlan érdekességet tudhattunk meg környezetünkről, hazánk élővilágáról.
A szerdai nap is többféle érdekességet és izgalmat tartogatott számunkra. Először a világörökség részeként számon tartott Hollókőre érkeztünk, ahol a várban középkori történelemórán vehettünk rész, a gyerekek többféle fegyvert és védőfelszerelést is kipróbálhattak mindnyájunk örömére, néha derültségére. A festői szépségű falun végigsétálva folytattuk utunkat Ipolytarnóc felé. Itt kivétel nélkül gyereket, felnőttet egyaránt lenyűgöztek az őskorból ránk maradt, megkövült állati lábnyomok, és hogy milyen gazdag volt az élet évmilliókkal ezelőtt is itt a Kárpát medencében. Este a szállásunkra visszatérve tábortüzet raktunk. A megrendítő élmény igazából nem is az volt, hogy mennyire megérintette a gyerekeket az együtt éneklés és a többek által előadott egyéni műsorszámok, hanem az, hogy egy körkérdésre válaszolva sorra mondták el, mennyire hiányoztak egymásnak, milyen élményekkel gazdagodtak, mennyire jó volt újra együtt lenni.
A csütörtöki nap sem telt el élmények nélkül: hazafelé véve utunkat a mezőkövesdi Zsóry fürdőben töltöttük a napot, ez már a teljesen önfeledt pancsolás és vizes játékok ideje volt. Este vegyes érzelmekkel tértünk haza: egyrészt mindenki boldog volt, hogy újra láthatja családját, szeretteit, másrészt mindenki szívesen maradt volna még. Sajnáltuk a táborozó csapat tagjaitól való elválást.
Csodálatos napokat töltöttünk együtt. Hálával tartozunk Istennek, hogy minden nehézség ellenére méltatott minket arra, hogy újra egy csapat, egy közösség lehettünk. Köszönet Magyarország Kormányának, hogy egy elnyert pályázat segítségével enyhítette a családok terheit. Végül, de nem utolsó sorban pedig köszönjük Bea néninek, Zita néninek, Péter bácsinak és Szilvi néninek, hogy mint ahogy oly sok éve már, most is teljes odaadással és odafigyeléssel igyekeztek a 69 gyermek számára feledhetetlenné tenni ezt a kirándulást is.
Én pedig kilenc évi iskolai szolgálatom után, melyben kilenc feledhetetlen és meghatározó élményeket adó hittanos táborozás is benne foglaltatik, búcsúzom. Meghatározó volt mindez számomra is, a feltétlen bizalom, szeretet és összetartozás élményének folyamatos megtapasztalása, ahogy egymást gazdagítva Isten gazdagságából és kincseiből oszthattunk meg egymással olyan morzsákat, mely remélem nem csak engem, hanem mindnyájunkat végig fog kísérni a földi életen túl a mennyországban is, hiszen ha el is válnak útjaink, de Krisztusban mindnyájan egyek vagyunk és egy közösség maradunk.
Gábor atya
