Az iskolánk felső tagozatos diákjaival hamvazkodáson vettünk részt a Miskolci Mindszenti Plébánia Templomában. A katolikus egyház latin rítusa szerint hamvazó szerdával kezdődik a nagyböjti időszak. Főtisztelendő Juhász Ferenc plébános atya vezette a Szentmisét. A prédikációjának a kulcskódja a Szeretet volt. A szeretet mindig utat épít.
Az alábbiakban a hamvazkodás szertartásáról, szokásáról olvashatnak:
A hamvazkodás szertartásának hagyománya a IV. századig nyúlik vissza, amikor a nyilvános bűnbánatot tartó és nagycsütörtökön feloldozást nyerő bűnbánók nagyböjt első napján mezítláb, zsákszerű vezeklő ruhában, a templom kapujában várták a püspököt, aki a templomba vezette őket. Elmondták a bűnbánati zsoltárokat, majd a püspök a fejükre tette a kezét, megszórta őket hamuval, kirótta a penitenciát és meghintve őket szenteltvízzel, kiutasította őket a templomból, miként az Úr kiutasította Ádámot a paradicsomból. A vezeklők ezek után nagyböjtben egészen nagycsütörtök napjáig nem mehettek be a templomba, csak az ajtóban állhattak meg és a betérő hívek imádságát kérték. Míg eleinte a hamuval való megszórás csak nyilvános bűnbánók szertartása volt, ám később a hívek közül sokan, csupán alázatosságból szintén meghintették magukat hamuval.
A X. századtól terjedt el, hogy az atyák külön megáldották a hamut, melyet az előző évben virágvasárnap megszentelt pálmaág, Magyarországon a fűzfa barkájának elégetéséből visszamaradt, átszitált hamuból nyertek. A nyilvános vezeklés megszűntével, a XIV. századtól lett a hamvazkodás szertartása a nagyböjt kezdete. A pap helyi szokás szerint keresztet rajzol a hívő homlokára a hamuval, vagy a fejére hinti a hamut, a következő szavak kíséretében: „Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel”.
